Azon gondolkodom, hogy tudok-e én ide olyat írni, ami nemhogy mást érdekelne, de akár én magam is szívesen elolvasnám utólag is. Talán nem is olyan fontos ez. Naponta leülök majd ide - ha meglesz bennem a kitartás - aztán kiírom magamból, amit gondolok, ami eszembe jut. Aztán legfeljebb majd egy ideig megmarad utánam ez az elektronikus nyom, amit persze nem fogok hagyni senkinek, hogy elolvassa. Illetve majd posztonként eldöntöm, hogy olvasható legyen-e vagy sem, de ez biztos nem lesz az.
Tegnap belül semmi (ezt még majd átgondolom), kívül a Kodály Köröndnél leégett műemlék épület és moszkvai metró szerencsétlenség. Erről jutott eszembe apu, aki valamikor 1986-87 táján ki volt akadva, mert megjelent egy rövid hír az újságban (hol volt akkor még internet - nálunk biztos nem), miszerint leszakadt egy mozgólépcső valamelyik moszkvai metróállomáson, de azután semmi további hír és mennyire ki volt akadva, hogy erről nem tájékoztattak. Emlékszem valami olyat mondott, hogy az nem a szocializmus gyengeségét mutatja, hogy ilyesmi megtörténhetett, viszont ez érdekli az embereket.Na igen, ez az a bulvár, amiből mára mindenkinek már elege van, mégis szívjuk magunkba, és ha nem lenne benne az esti 6 órás híradóban, akkor az lenne az érzésünk, hogy ma nem történt semmi érdekes. Egyébként, hogy mennyire hihetetlen is az internet, rákerestem erre és kiderült még ez is megtalálható. És az is kiderült, hogy ez 1982-ben történt, alig 4-5 évet tévedtem.
Azt hiszem egész nap nyitva lesz ez az ablak, és ha eszembe jut valami, akkor beleírom.
